˝... az a neved, hogy élsz és halott vagy˝
Milyen rövid cím és milyen igaz… Sokszor azt gondoljuk magunkról, hogy ˝élő˝ keresztyének vagyunk azzal, hogy minden istentiszteleten jelen vagyunk, minden ifi-órára elmegyünk, ifi-találkozókon részt veszünk, presbiterek vagyunk, valamilyen funkciónk van az egyházi ügyekben. Pedig ez nem így van, ha a világ számára azok vagyunk is, de Isten előtt ˝halott˝ keresztyének maradunk. Isten nem azt nézi, hogy ki milyen tisztséggel rendelkezik, milyen külsőleg, hanem azt, hogy milyen legbelül. Istennek csak az számít. Ő csak azt nézi. Külsőleg élők vagyunk, hiszen mindennap elmehetünk oda ahova szeretnénk, mindennap felkelünk, végezzük dolgainkat, mindig teszünk valamit, ami a világnak bebizonyítja, hogy élünk. Belsőleg pedig gyakran halottak vagyunk, hiszen Isten nélkül az életünk nem ér semmit, Istentelenül élünk. Pedig Ő az, aki segít rajtunk, mikor a világra nem számíthatunk, amikor a világ cserben hagy bennünket, mikor a földi élet terheit nem tudjuk hordozni, akkor Ő megpróbál rajtunk segíteni, próbál bennünket ˝felemelni˝, próbál az Ige által megszólítani , de mi sose vesszük észre, sose halljuk meg az Igét, pedig lelkünk megnyugvásra találna...
˝Élő˝keresztyének akkor lehetünk, ha az élő Istent szívünkbe fogadjuk, amint mondta ezt Rátoni Csaba lelkipásztor az ige hirdetésekor, a MAROSLUDASI ifi-találkozón, január utolsó vasárnapján a MAROSLUDASI Református templomban. Az Igét 150-en hallhatták, különböző helységekből jöttek ifisek: Mezőbodon, Búzásbesenyő, Ludastelep, Istvánháza, Radnót, Marosbogát, Magyarózd, Magyarbükkös, Marosvásárhely, Kutyfalva és az udvarfalvi REMÉNYSÉG együttes, melynek tagjai e napon is elvégezték ˝szolgálatukat˝, hiszen a templomban kellemes hangulatot keltettek. A templom zengett a Reménység együttes által énekelt daloktól s az ifisek éneklésétől, hiszen mindenki aki ott volt, boldog volt, jókedvű. A templomban nem csak a hangulattól volt ˝feldobva˝ mindenki, hanem az Igétől is, meg a Demeter Lehel bizonyságtételétől is, melyben elmondta bátran, őszintén az Isten nélküli életét, hitetlenségét, megváltását - mikor a pünkösdi Ige megérintette, megtérését. Nem sok ilyen ember van, aki bátran, őszintén vállalja elmondani életét, csak az ki igazi keresztyén.
Az éneklés, Igehirdetés és bizonyságtétel után játékok is voltak., melyek csapatokban zajlottak. 6 csapat volt. Négy játék volt: az első az Igével kapcsolatos volt, kellett mindegyik csapat írjon valamit az Igéről, a második valamilyen bibliában szereplő számokkal volt, pl. hol jelenik meg az 5000-es szám, a 3-as, stb.. A harmadik játékban egy fadarabba bele volt ütve egy nagy szeg és még volt 21 szeg amit úgy kellett elhelyezni, hogy a szegek ne érintsék a fadarabot, mégis „összetartás” legyen közöttük. A negyedik játéknál énekelni kellett. Minden csapatból ment 2 személy aki elvett egy felfújt lufit, amiben egy kis papírdarabocskára rá volt írva egy szám, minden szám egy zeneszámot jelentett, amit az a két személy el kellett énekeljen a mikrofon, s persze a közösség előtt, a Reménység együttes pedig a hangszereken játszott. A játszás után meglettek az eredmények is, ezután következett a ˝vendégfogadás˝. Mindenki számára volt elegendő étel, üdítő, meg minden, amit el lehetett fogyasztani. Az eredményhirdetés után megtudtatta mindenki, hogy hól és mikor lesz a következő ifi-találkozó… Ha Isten is úgy akarja, a következő alkalomra február 26-án kerül sor, Eczken-telepen, ahol megünnepeljük e két éve működő ifi-találkozókat. Mindenkit szeretettel vár tehát februárban az eczken-telepi gyülekezet. (Jakab Ibolya)
