2012. április 29., vasárnap

Besenyői délután, avagy „Egymás terhét hordozni?” Galata 6: 1-5


Az egyik csoport - játék közben
Márton Előd lelkész igemagyarázat közben


Templomkert és játékosok

Az Ifjúsági istentisztelet új dobosa - Barabás Katika

A neveknek varázsa van. A települések neveinek pedig külön hatalma arra, hogy „idő-utazásban”részesítsék a halandót. Búzásbesenyő nevében a meleg nyári szél érlelte gabonafejek és az ősmagyar eredet hangulata fonódik össze egyetlen névvé, amely ma az évszázadok távolából közel jött 82 fiatalhoz. És hozzánk - szervező lelkipásztorokhoz és gyülekezeti tagokhoz. Mer ott voltunk ma, az Alsó-marosmenti  Ifjúsági istentisztelet résztvevőiként . A bolondos áprilisi időt meghazudtoló nyári meleg ölelgette a fiatalokkal teli lépcsősor tetején álló református templomot. Bent a FIKE-BAND ifjúsági együttes játszott az új IKE énekeskönyv énekeit kísérve. Nem tudom, hogy mikor telt el az idő olyan hamar, de egyszer csak az igeolvasás percébe csöppentünk. Márton Előd IKE-utazótitkár, ifjúsági lelkész szavai közvetlenek és otthonosak voltak, amikor a Galáciabeliekhez írott levél kapcsán az egymás terhének hordozásáról beszélt. Figyelmesen hallgattam, hiszen személyes és megrázó élet-eseményekkel átszőtt beszédével figyelmet ébresztett a 9 gyülekezetből érkezett fiatalokban. Az istentisztelet után szavakkal is bemutatkozott a FIKE-BAND minden tagja. Mint „új” dobost, a  zenészek között a Kutyfalvi Barabás Katikát is köszöntötte ma  a „gyülekezet”, hiszen az énekek nagy részénél ő ült a doboknál… És a féléve elkezdett dob-iskola eredményeképpen -  nem ült tétlenül, sem hiába, szívvel-lélekkel átélve az énekek ritmusát.  Az énekeket követte a négy csoportba osztott társaság játéka, melyet a FIKÉ-sek szerveztek. Az alkony felé hajló napfényben, a templom és a gyülekezeti ház kertjéből időnkét felharsanó nevetés a játékszervezők sikerét és a jókedvet bizonyította. Még néhány ének, és máris itt az utolsó perc, amikor indulni kell – ki a templomból, vissza otthonaink felé, életünk megszokott keretei közé. De jó hinni azt, hogy másképpen, mint 4 órával ezelőtt… Nem lehet mértékegységgel meghatározni, sem fogalmakkal körülzárni azt, hogy kinek milyen lelki gazdagodást jelentett a mai nap, de éreztem, hogy Búzásbesenyő főutcája örül, amikor évszázados ívén seregnyi fiatal vonul a Leány-kút felé, a kultúrházba. Ott a kedvesség kötényébe öltözve hozták elénk a virslit, teát és süteményeket a besenyői ifisek, mint otthonosan mozgó házigazdák. Simon Levente lelkész kolléga és Gyöngyi tiszteletes asszony odaadását, a fiatalok szervezőkészségét kihasználva fogyasztottuk el a vacsorát, majd távozni kezdtek a csoportok…  Bomlottak a kapcsolatok, amelyek már évek óta szövődnek e gyülekezetek fiataljai között. De csak úgy bomlottak, mint ahogy este aludni tér az ember, és reméli, hogy új napra virradva – újra találkozik a világgal. Mi is reménységgel kívántunk egymásnak viszontlátást, 2012. május 20-ára, Oláhdellőre. A Jakabi feltételek mellett – természetesen… „Ha az Úr akarja és élünk” (Jak. 4:15) Aztán összezárult mögöttünk a besenyői völgy hazafelé vezető útja  - frissen megmunkált  tavaszi föld és virágzó fák illatával búcsúzva a lemenő Nap fényétől.
(SZL)