 |
| Az egyik csoport - játék közben |
 |
| Márton Előd lelkész igemagyarázat közben |
 |
| Templomkert és játékosok |
 |
| Az Ifjúsági istentisztelet új dobosa - Barabás Katika |
A neveknek varázsa van. A települések neveinek pedig külön hatalma arra,
hogy „idő-utazásban”részesítsék a halandót.
Búzásbesenyő nevében a meleg nyári szél érlelte gabonafejek és az ősmagyar
eredet hangulata fonódik össze egyetlen névvé, amely ma az évszázadok távolából
közel jött 82 fiatalhoz. És hozzánk - szervező lelkipásztorokhoz és gyülekezeti
tagokhoz. Mer ott voltunk ma, az Alsó-marosmenti Ifjúsági istentisztelet résztvevőiként . A
bolondos áprilisi időt meghazudtoló nyári meleg ölelgette a fiatalokkal teli
lépcsősor tetején álló református templomot. Bent a FIKE-BAND ifjúsági együttes
játszott az új IKE énekeskönyv énekeit kísérve. Nem tudom, hogy mikor telt el
az idő olyan hamar, de egyszer csak az igeolvasás percébe csöppentünk. Márton
Előd IKE-utazótitkár, ifjúsági lelkész szavai közvetlenek és otthonosak voltak,
amikor a Galáciabeliekhez írott levél kapcsán az egymás terhének hordozásáról
beszélt. Figyelmesen hallgattam, hiszen személyes és megrázó élet-eseményekkel
átszőtt beszédével figyelmet ébresztett a 9 gyülekezetből érkezett fiatalokban.
Az istentisztelet után szavakkal is bemutatkozott a FIKE-BAND minden tagja.
Mint „új” dobost, a zenészek között a
Kutyfalvi Barabás Katikát is köszöntötte ma
a „gyülekezet”, hiszen az énekek nagy részénél ő ült a doboknál… És a
féléve elkezdett dob-iskola eredményeképpen -
nem ült tétlenül, sem hiába, szívvel-lélekkel átélve az énekek
ritmusát. Az énekeket követte a négy
csoportba osztott társaság játéka, melyet a FIKÉ-sek szerveztek. Az alkony felé
hajló napfényben, a templom és a gyülekezeti ház kertjéből időnkét felharsanó
nevetés a játékszervezők sikerét és a jókedvet bizonyította. Még néhány ének,
és máris itt az utolsó perc, amikor indulni kell – ki a templomból, vissza
otthonaink felé, életünk megszokott keretei közé. De jó hinni azt, hogy
másképpen, mint 4 órával ezelőtt… Nem lehet mértékegységgel meghatározni, sem
fogalmakkal körülzárni azt, hogy kinek milyen lelki gazdagodást jelentett a mai
nap, de éreztem, hogy Búzásbesenyő főutcája örül, amikor évszázados ívén seregnyi
fiatal vonul a Leány-kút felé, a kultúrházba. Ott a kedvesség kötényébe öltözve
hozták elénk a virslit, teát és süteményeket a besenyői ifisek, mint otthonosan
mozgó házigazdák. Simon Levente lelkész kolléga és Gyöngyi tiszteletes asszony
odaadását, a fiatalok szervezőkészségét kihasználva fogyasztottuk el a
vacsorát, majd távozni kezdtek a csoportok…
Bomlottak a kapcsolatok, amelyek már évek óta szövődnek e gyülekezetek
fiataljai között. De csak úgy bomlottak, mint ahogy este aludni tér az ember,
és reméli, hogy új napra virradva – újra találkozik a világgal. Mi is
reménységgel kívántunk egymásnak viszontlátást, 2012. május 20-ára,
Oláhdellőre. A Jakabi feltételek mellett – természetesen… „Ha az Úr akarja és
élünk” (Jak. 4:15) Aztán összezárult mögöttünk a besenyői völgy hazafelé vezető
útja - frissen megmunkált tavaszi föld és virágzó fák illatával
búcsúzva a lemenő Nap fényétől.
(SZL)
