Közelgő eseményeink 2013 februárjában

A nyomtatott lap javított változata. Az élet mint "rendező" nyomán :)

Farsang 2013 február 2.

Farsang a vallásórásokkal, Kutyfalva, 2013 február 2.

Ifjúsági találkozó - Kutyfalván

Mezőzáhi emlék-kép

Amikor leírok egy szót, valamit magamból adok. Abból, ami megérintett, ami hatott rám, ami átalakított, mert emlékké válva nyomot hagyott bennem. Egy fénykép – napjainkban - akkor keletkezik, amikor egy pillanat digitális jelekké alakulva elektronikus emlékként marad meg. Ma 2012 szeptemberének utolsó napján – a „szeptemberi bágyadt búcsúzónál” – Mezőzáh kék ege alatt a békés délutánba alázatosan belesimuló kis református templom vidám énekléstől volt hangos. Alsó-maros menti ifjúsági találkozó, ahogyan már megszoktuk, s mégis, mindig várva-vártan, új emlék-forrásokkal. Mert most még közeli emlék, amit az éjszaka csendjében magamból előhívok…

                Egyetlen szó is válasz lenne arra a kérdésre, hogy: milyen volt? Áldott. Mégis álljon itt néhány részlet, abból, ahogyan bennem megmaradt. Lakó Jenő helybéli lelkész és a mezőzáhi ifisek fogadták az érkezőket. Búzásbesenyő, Magyardellő, Kutyfalva, Marosludas, Ludastelep, Mezőbodon, Galambod, Udvarfalva valamint Nyárádszentbenedek fiataljai töltötték meg a kis, felújított mezőségi templomot. De a felsorolás talán nem is teljes, lehet, hogy még voltak máshonnan érkezettek is a 74 fiatal között…

Az udvarfalvi „Reménység” mint e találkozók „alapértelmezett” zenekara ismét elérte azt a hatást, hogy a fiatalokkal együtt, - mi, lelkipásztorok is - felállva, tapsolva énekeltünk Istennek. Jakab István galambodi lp. kolléga bevezető áhítatában Dánielről és társairól beszélt. Finom allegóriát vont az egykori babiloni fogoly-fiúk és a mai fiatalság helyzete között, amikor szemléletesen fejezte ki, hogy Dánielék nem kértek semmiből, ami a pogányság részeként „babiloni” eredetű eledel volt, Isten mégis csodát tett velük, mert így is szebbek lettek, mint a „jól táplált” babiloni ifjak. Az üzenet, amelyről hiszem, hogy lelki fényképként maradt meg sok fiatal lelkében – ez volt: Ha Isten mellé mersz állni, (kiállni, minden helyzetben, mindenhol  akkor Ő is melléd áll, és számíthatsz csodáira. Mert nem is az „eledel” a fontos, hanem az engedelmesség, és a szándék, amellyel Istent választod.

A szünet után Csenteri Levente nyárádszentbenedeki lelkész tartotta meg szemléletes előadását arról, hogy hogyan lehet Isten mércéje szerint – helyesen – szórakozni egy mai fiatalnak. Szórakozni kell, mert teremtettségünk és emberi mivoltunk része, de épp az különbözteti meg „Isten gyermekeit” a „világ fiaitól” ahogyan szórakoznak. A kivetített ábrák és szövegek mind ezzel kapcsolatosan próbálták közelebb hozni a mondanivalót a tinik seregéhez. De újat mondott az idősebb nemzedéknek is, akik közül néhányan bent maradtak a templomban, mint mezőzáhi gyülekezeti tagok, vagy mint mi, lelkipásztorok. Az előadást követően enni és inni hívtak a házigazdák, a közeli kultúrotthonba. A szendvicsek és sütemények, üdítők és egyéb finomságok elfogyasztása után játékra került sor a tekintélyes méretű mezőzáhi kultúrteremben. A csapatokra osztott 70 fiatal az ügyességi játékok és a verseny izgalmait és vidámságát élte át a visszhangzó teremben, miközben kint, a lágy hajlatú mezőségi dombokról lassan alálopakodott a szeptemberi alkonyat. A játékok után visszatérve a templomba, még énekeltünk. Jólesően, szívből, Istennek. És együtt voltunk, amíg indulni kellett kinek-kinek, a távolság szerint, ahonnan érkeztünk. Fényképek is készültek. Nem csak azért, hogy majd „lájkolni” tudjuk egymás képét a facebook oldalainkon, hanem azért, hogy hálát érezzünk majd egykor, ha rájuk nézünk. Ott voltunk, egy pillanatra megállt az idő, majd indult tovább velünk az „égi szekér”. Mert az autók kerekei is Isten gondviselő kezében forogtak, miközben távolodtunk e szép délutántól. Egy ilyen alkalmat nem elég megköszönni, magunkkal kell vinnünk ajándékait a sulis hétköznapokba, a nehéz percekbe, az örömbe és a bánatba is. És a reménységet, hogy újra találkozunk, hogy még lesz hasonló alkalom.

Rám ezek hatottak, ezek érintettek meg, ezek alakítottak a mai napban. Emlékké válva, ezek hagytak nyomot bennem, és a fényképek, melyekre pillantva - emlékezem majd. Köszönettel Isten és a mezőzáhiak felé.

Székely Levente, kutyfalvi lp.

Vasárnap Torockón

Gyülekezetünk fiatalabb asszonyai közül tizenöten, Székely Csilla Imola tiszteletes asszony vezetésével, -  egy vidám vasárnapot töltöttek el ma - Torockón. Az unitárius istentisztelet és az ebéd, valamint a torockó nevezetességének számító Székely-kő (részleges) megmászása közben a közösség és a vidám percek örömét átélve gazdagodtak felejthetetlen emlékekkel. (SZL)

Az érkezés...

Csoportkép a "főtéren"

A vendégház tornácán ebéd táján...

Ez a hegy megmászható!!!

Csak így tovább....

Magasabban..., kevesebben :)

Ötön a "csúcson" (4+ a fotós Kis Tünde)

Ugyanaz, más "fényképésszel"

A jutalom: a látvány

Megbeszélés - nők egymás közt...:)

Egy férfi azért volt - a soför...:)

Vakációs Biblia Napok 2012

Mezőségi látkép

2012 július 29 - Ifi-találkozó Mezőméhesen

Elindultunk. Ludasnál rátérve a telepi útra, előttünk a "Mezőség" kopár dombjai - tova Sármástól Ludasig tikkadtan hullámzó néma tenger, melyet letepert a júliusi délután forrósága. Egy-egy ezüstösen csillanó tó, melyek színe hol az ibolyakék égboltot, hol a csillogó napfényt, hol a záhi és tóháti dombok láncolatát tükrözte. Valamikor tavak és járhatatlan mocsarak vidéke volt - írja róla a mezőség eme tájába gyökerezett egykori Wass Albert, aki egy emberi gonoszság által elrontott világ száműzöttjeként mindig visszavágyva e gyerekkori tájra, tán éppen elérhetetlensége miatt, szerintem legszebben jellemzi a mezőséget.

 

"Ha minden szent életre kél..."

 Mezőméhes. Az alsó-marosmenti körzet ifjúsági találkozójának júliusra kijelölt helyszíneként már régen várt nappá tette a nyár forróságában születő és elhaló napjaink között e mait. Nem voltunk olyan sokan, mint máskor, de a kis mezőméhesi templomban azért zengett a dal. Három olyan helységből nem jött a szokásos csapat, amelyek létszámban tán a legtöbbet jelentették e havi alkalmaknak. Búzásbesenyő, Ludastelep Marosbogát, de Magyardellő és Kerelőszentpál fiataljai sem a szokásos lélekszámban képviseltették magukat. Tehetetlenségünkben a lelkészeik nyári teendőinek, vagy épp e maival egybeeső programjának számlájára írtuk hiányzásukat.

Reménység -az énekesnővel :) - Imolával.

Az udvarfalvi Reménység és a "B-man" keresztyén rapp együttes viszont ott volt, és énekeivel Isten dicsőítésére szólította a mintegy 60 fiatalt, akik Magyarbükkösről, Kutyfalváról, Marosludasról, Mezőbodonból, s a fent említett helyekről jöttek. Az éneket a Filippi 4:4 felolvasása követte, majd a helybéli lelkipásztor Kovács Szabó Levente igemagyarázatát hallgattuk.

B-Man

Az örömről szólt, mégpedig arról az örömről, amit nem az élet mulandó dolgai, hanem Istennel való viszonyunk eredményezhet. Ezek után B-man keresztyén rapp együttes dalai szolgáltak bizonyságtételként a mintegy 50 fiatal előtt. Nem voltunk annyian, mint más találkozókon, de ezt is le kell írni, mert a hitelesség éppen abban gyökerezik, amikor a fény mellett az árnyékos napokat is leírjuk. Mindennek ellenére a hangulat a megszokottá válhatott a zenészeknek és szolgálattevőknek köszönhetően.

A forró nyári estében megnyúló árnyékunk türelmesen megvárta, míg beszélgetések és találkozások közepette elfogyasztjuk a mezőméhesi gyülekezet által felkínált szendvicseket és üdítőket, majd indulni kezdtek a csoportok lelkipásztoraik vezetésével - haza. Haza, ahová a fent említett "mezőség szülöttje" annyit vágyott hiába. Mi elindulhattunk. Ki-ki az otthona felé. Vagy a mezőség más, közeli tájaira, vagy az öreg Maros zöldeskék szalagján túl, mely úgy osztja meg a learatott gabonatáblák tarlóját mint lányok aranyhaját a szalag... Augusztusban nem találkozunk, de várjuk újra az őszt, szeptember 30-át, és az új találkozást a Mezőség lágy dombjaival és csillogó tavaival. Mezőzáhon, ha Isten éltet - találkozunk! (SZL)

Forró délután Gerendkeresztúron

Ifi-találkozó —2012 június 24

Miből látható, ha él az egyház? Az első legfontosabb életjel a lélegzetvétel. Utána a mozgás. Tudják ezt az orvosok is, hogy az élettelen test nem tesz magától semmit. Az élettelen egyház sem tesz magától semmit. Ezért öröm, ha olyan alkalmakról hallhatunk, amelyekben nem kényszerből, hanem önként láthatjuk együtt Isten népének tagjait. Két autóval indultunk a forró délutánban Gerendkeresztúr felé. Az ősi templom falán emléktábla hirdeti, hogy évszázadosak a falai. Most éppen javításra szorulnak, vakolat kívül belül leverve róluk, de mindez nem zavarta a gyülekező fiatalokat.

Az első percek a gerendkeresztúri templomban...

Jöttek, a megszokott helyekről, lelkészeikkel, vezetőjükkel, személyautókkal és kisbuszokkal egyaránt. Marosludas, Bogát, Magyarózd, Magyarbükkös, Búzásbesenyő, Ludastelep, Kutyfalva, Gerendkeresztúr, Csekelaka valamint Radnót ifisei töltötték meg a templomot. Rátoni Csaba lelkipásztor köszöntő szavai után a gyülekezet tagjai felé fordulva kérdezte, hogy volt-e még e templomban ennyi fiatal? Hát nem volt, de reméljük, hogy ezután lesz még ilyen alkalom, hiszen Gerendkeresztúron most már van lelkész és így ez a gyülekezet is bekapcsolódhatott a havi találkozók szervezésébe.  A bevezető áhítatot Lőrincz János Marosvásárhely X, Kövesdomb-i gyülekezet lelkipásztora tartotta.

Lőrincz János MVH X. Kövesdombi lp. igemagyarázat közben.

Egy kérdéssel kezdte: „Hól vagyunk?” És válaszképpen nem (csak) a gerendkeresztúri templomot fogadta el, sokkal inkább arról szólt a bibliai bevezető, hogy milyen fontos a lelki életben is, hogy „hól vagyok” Milyen a  helyzetem az Istennel? Mennyire tartom távol vagy mennyire engedem közel életem dolgaihoz. Imre István mákófalvi lelkész előadása meglepő figyelmet kapott a fiatalok részéről. Igaz, hogy az előadásmód is kifejezetten a tinik világához igazodott, de úgy hogy közben a marosvásárhelyi Kövesdombi gyülekezetből érkezett nagyobb fiatalok és a lelkészek, felnőttek számára is tartalmazott mondanivalót. A „harcosok klubja” c. film kapcsán megfogalmazott jelmondatok sorra kerültek a kivetítő vászonra, mindegyik mellé számos életből vett példa és érdekes, vicces és mégis komoly tartalmat hordozó mondanivaló járt. Az előadás után a templomkertben zajlottak a játékok, majd a szendvicsek és üdítők elfogyasztása közben a beszélgetések, találkozások. Kutyfalváról Kocsis Sarolta, Kolcsár Anita, Barabás Katika, Jakab Ibolya, Nagy Noémi és Gyarmati Orsolya voltak, Kocsis Miklós segített a fiatalok szállításába a második autóval.(SZL) 

Játék a templomkertben