Mezőségi látkép

2012 július 29 - Ifi-találkozó Mezőméhesen

Elindultunk. Ludasnál rátérve a telepi útra, előttünk a "Mezőség" kopár dombjai - tova Sármástól Ludasig tikkadtan hullámzó néma tenger, melyet letepert a júliusi délután forrósága. Egy-egy ezüstösen csillanó tó, melyek színe hol az ibolyakék égboltot, hol a csillogó napfényt, hol a záhi és tóháti dombok láncolatát tükrözte. Valamikor tavak és járhatatlan mocsarak vidéke volt - írja róla a mezőség eme tájába gyökerezett egykori Wass Albert, aki egy emberi gonoszság által elrontott világ száműzöttjeként mindig visszavágyva e gyerekkori tájra, tán éppen elérhetetlensége miatt, szerintem legszebben jellemzi a mezőséget.

 

"Ha minden szent életre kél..."

 Mezőméhes. Az alsó-marosmenti körzet ifjúsági találkozójának júliusra kijelölt helyszíneként már régen várt nappá tette a nyár forróságában születő és elhaló napjaink között e mait. Nem voltunk olyan sokan, mint máskor, de a kis mezőméhesi templomban azért zengett a dal. Három olyan helységből nem jött a szokásos csapat, amelyek létszámban tán a legtöbbet jelentették e havi alkalmaknak. Búzásbesenyő, Ludastelep Marosbogát, de Magyardellő és Kerelőszentpál fiataljai sem a szokásos lélekszámban képviseltették magukat. Tehetetlenségünkben a lelkészeik nyári teendőinek, vagy épp e maival egybeeső programjának számlájára írtuk hiányzásukat.

Reménység -az énekesnővel :) - Imolával.

Az udvarfalvi Reménység és a "B-man" keresztyén rapp együttes viszont ott volt, és énekeivel Isten dicsőítésére szólította a mintegy 60 fiatalt, akik Magyarbükkösről, Kutyfalváról, Marosludasról, Mezőbodonból, s a fent említett helyekről jöttek. Az éneket a Filippi 4:4 felolvasása követte, majd a helybéli lelkipásztor Kovács Szabó Levente igemagyarázatát hallgattuk.

B-Man

Az örömről szólt, mégpedig arról az örömről, amit nem az élet mulandó dolgai, hanem Istennel való viszonyunk eredményezhet. Ezek után B-man keresztyén rapp együttes dalai szolgáltak bizonyságtételként a mintegy 50 fiatal előtt. Nem voltunk annyian, mint más találkozókon, de ezt is le kell írni, mert a hitelesség éppen abban gyökerezik, amikor a fény mellett az árnyékos napokat is leírjuk. Mindennek ellenére a hangulat a megszokottá válhatott a zenészeknek és szolgálattevőknek köszönhetően.

A forró nyári estében megnyúló árnyékunk türelmesen megvárta, míg beszélgetések és találkozások közepette elfogyasztjuk a mezőméhesi gyülekezet által felkínált szendvicseket és üdítőket, majd indulni kezdtek a csoportok lelkipásztoraik vezetésével - haza. Haza, ahová a fent említett "mezőség szülöttje" annyit vágyott hiába. Mi elindulhattunk. Ki-ki az otthona felé. Vagy a mezőség más, közeli tájaira, vagy az öreg Maros zöldeskék szalagján túl, mely úgy osztja meg a learatott gabonatáblák tarlóját mint lányok aranyhaját a szalag... Augusztusban nem találkozunk, de várjuk újra az őszt, szeptember 30-át, és az új találkozást a Mezőség lágy dombjaival és csillogó tavaival. Mezőzáhon, ha Isten éltet - találkozunk! (SZL)