Tíz év telt el azóta, hogy első vasárnapi istentiszteletemet tarthattam a kutyfalvi gyülekezetben, 2001 május 6-án, az Efézusiakhoz írott levél 4. részének első 3 verse alapján, amelyben Pál apostol kéri az egykori efézusi gyülekezetének tagjait arra, hogy töltsék be Istentől kapott hivatásukat.
“Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatástokhoz, mellyel elhívattatok, Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Efézus 4:1-3
Nem tudom mennyiben sikerült e tíz év alatt megmaradni hivatásomhoz azzal a hűséggel, amellyel Istennek tartozom az Ő megváltó jóságáért, de ahogyan a fa gyökere mélyre hatol a földbe és nem látható a kiterjedése, hiszem, hogy van gyökere tízéves szolgálatomnak is. Emberi szemmel látható és csak Isten által tudott eredmények. Amikor köszönetet mondok e tíz évért, akkor Isten után feleségemnek, családomnak, és a nagy „családomnak”, a gyülekezetnek köszönöm meg mindazt, amiben mellém álltak, segítettek abban, hogy az apostol szavai szerint „megtarthassuk a Lélek egységét.” Remélem, hogy ez az egység megmarad, sőt gyarapodik. Ezért imádkozom és ennek örülök ma, tíz éves évfordulóján az itt eltöltött szolgálati időmnek.
SZL 2011-05-01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése