Gondnokválasztás...

Maga a szó a magyar nyelvben arra a személyre utal, akinek "gondja" az, aminek gondnoka. Gond van elég, csak gondnokból van kevés. Pedig mindannyian valamilyen ügy gondnokai vagyunk. Akár családunk, akár egyházunk gondnokaként, hordozni kényszerülünk mindazt, amit ránk szabott az adott helyzet. Egyházközségünk új presbitériuma gondnokot választott. Két forduló is volt, mert a presbiterek nem akarták elhinni, hogy a 81 esztendős Meleg Sándor bácsi nem vállalja a gondnoki tisztséget... De nem vállalta. Utólag megértettük, hiszen szinte két évtizedes gondnoksága alatt a Kutyfalvi gyülekezet sok mindent megért. Isten ügyét sikerült érvényre juttatnia, és látszata volt gondokságának. Köszönet illeti mindezért, és hiszem, hogy Isten az, aki "titkon néz és megfizet néked nyilván"...
Aztán a második fordulóban, miután már Meleg Sándor kimaradt a jelöltek közül, Kapás István lett a 7 szavazat tulajdonosa. És ezáltal a Kutyfalvi Református Egyházközség új gondnoka.
A január 15-i vasárnapi istentisztelet után a templom előtt elhangzó beszédemben megköszöntem Meleg Sándor volt gondnok munkásságát, és áldást kértem az új gondnok életére, tevékenységére. És türelmet, mert az ördög nem alszik... És nemcsak hogy nem alszik, hanem igyekszik is elkedvetleníteni, eltántorítani mindenkit, aki Isten ügyében valamit tenni akar. Magát Jézust, a Megváltót is igyekezett eltéríteni isteni céljától, arra csábítva Isten fiát, hogy "leborulva" imádja őt. Isten adjon erőt új gondnokunknak, hogy szent faladatának betöltésében minden pillanatban maga mellett érezze az a láthatatlan hatalmat, amely a mindenséget hívta életre egyetlen "legyen" szavával.
(SZL)

Karácsonyi emléktár

...Mint minden földi dolog, úgy ez az ünnep is engedett a mulandóságnak. Lejárt. Maradtunk az emlékekkel, melyek közül néhányat segít felidézni az alábbi néhány fotó is...
December 24-én este a kántálók csoportja látogatta meg a kutyfalvi gyülekezet családjait, 25-én az ünnepi istentiszteletet követte az úrvacsoraosztás, majd 18 órától a gyerekek várva várt műsora tette széppé az estét. Külső és belső okok miatt az ifisek szerepére nem kerülhetett sor, (himlő és egyebek) de a gyerekek szerepe méltóképpen kárpótolta mindazokat akik részt vettek ezen az estén a templomi szerepen és osztoztak a gyerekeinkkel az "angyaljárás" örömeiben...

 Kántálók csoportja Szentestén

...jönnek az angyalok...

 Puli-kutyák, pásztorok és "keményfejű gyapjasok"

 Bari Ben-Bárány és Bence Ben-Juh

 Rabbi Nagyo-Kos nemcsak a születés helyét hanem idejét is tudja...

 Az est szereplői

Megjött az angyal...

Karácsonyra várva...

Ez a hét a karácsony előtti közvetlen közelség érzését hozza, miközben gyerekeink kis "színészekként" készülnek a karácsonyi örömhír átadásának ünnepi alkalmára. Isten segítsége áldásában nyilvánuljon meg ezekben a napokban minden "jóakaratú" ember életében, aki velünk együtt vár a Karácsony ünnepére.

Plakát

"Angyalkórus"

Szerep-tanulás közben...

"színésznők..."

Ifi-Mikulás 2011

           A megajándékozás és a megajándékozottság örömét élte át az a 12 fiatal, aki a 2011 december 10-i Ifjúsági bibliaórán részt vett a Kutyfalvi parókián. Ézsaiás könyve 12 részét olvastuk fel, melyet néhány gondolattal magyarázva az ajándékozás felé terelődött a hangsúly. Isten nagy ajándékának kicsiny felvillanásai voltak azok a csomagocskák, amelyeket átadtak egymásnak az ifisek ezen az estén. Vendégeink is voltak, hiszen Radnótról, Ludasról, Telepről és Bogátról is volt köztünk valaki... Reméljük, mindenkinek kellemesen telt ez az este, melyért Istennek adok hálát.

Tisztújítás 2011 december 4.
Gyülekezetünkben a fenti dátumon lezajlott a tisztújító Egyházközségi Közgyűlés. A választók névjegyzéke szerint 50 szavazó tehette le szavazatát e napon a 12 jelöltre, akiket előzőleg a gyülekezet tagjai jelölhettek a jelölő-bizottság által. 82 jelölést adtak le gyülekezeti tagjaink, a jelölések eredménye a következő:

A fenti jelöltek közül László György és Hajdú László kijelentette, hogy megválasztása esetén nem vállalná a presbiteri tisztséget, ezért e két személy nem került fel a szavazólapokra.

A a jelölő- és szavazóbizottság tagjai azon presbiterek voltak, akiknek mandátuma nem jár le 2011 december 31-én.

A szavazás a Kánon előírásai szerint zajlott, az 50 szavazólapon összesen 261 szavazatot számolt meg a Bükkösi József, Kapás István és László Anna presbiterekből álló szavazó-bizottság. Szántó István Ferenc és Jakab János esetében szavazat-egyenlőség miatt sorshúzással kellett dönteni, melynek eredményeképpen Jakab János nyerte el a tisztséget. Török Mihály kijelentette a Közgyűlés előtt, hogy a pótpresbiteri tisztséget nem vállalja. A szavazás eredménye tehát a következő lett:

Mindezek alapján 2012 január 1-től a Kutyfalvi Egyház Presbitériumának tagjai a következők:

Az új presbitérium saját tagjai közül 2012 első presbiteri gyűlésén Egyházközségi gondnokot választ, ugyanis Meleg Sándor gondnok mandátuma 2011 december 31-én lejár.

Döntésükre, életükre és Istent szolgáló munkájukra a Mindenható áldását kérjük.

2011 december 10.

Életükre és munkájukra Isten áldását kérjük.

Ifi-találkozó Magyardellő 2011 május 29

Múltba hulló jelen…

Ez az írás a múltba hulló jelenről fog szólni. Arra gondolok, hogy ha egy mondat állana rendelkezésemre, hogyan adnám át általa a mai nap legfontosabb üzenetét. Mert a célom nem csak az, hogy a „szokásnak” eleget téve „szokásos” beszámolót tudjak magam mögött a mai találkozóról, hanem az, hogy e rövid írás eszköze lehessen annak, hogy áldással „hulljon a múltba” az a néhány perc, melyet rászán e cikk elolvasására bárki, olvasó. Egy mondatban sajnos nem tudom… Esetleg egy kérdésben lehetne, ami a Simon Levente búzásbesenyői kolléga mai igemagyarázatának központi kérdése volt: „Ki vagyok én?” Mózes kérdezte ezt meglepetten, amikor erejét meghaladó feladatot kapott az égő csipkebokorból szóló Isteni hang által... Ő? aki magát egy egyiptomi megölése miatt jogosan érzi gyilkosnak, szökevénynek és bujdosónak?  Igen, ő – derül ki az Isteni tervből, hiszen egyedül Ő látja bennünk a jövendő nagyságunkat és sikeres, hozzá hűséges énünket. Kit érdekel, hogy ki vagyok? , Önazonosságunk meglepő homályában egy biztos kis fénypont, az „…én veled vagyok” biztonsága.

Két hónap telt el azóta, hogy Radnóton reménykedve tekintettünk a jövőbe. Húsvét, ünneplések, ballagások peregtek le azóta az életidő homokóráján, míg ma újra élt a jelen és zengett a már jól ismert dalok Istent magasztaló vidámsága. E mai napot vártuk sokan azóta, hogy újra együtt legyen a „század” Ma, - a három Tarcalról érkező vendéget is beszámítva - 132-en ültünk a magyardellői templomban, majd a szeretetvendégségen a kultúrotthon asztalainál. Magyardellő, Búzásbesenyő, Marosbogát, Csekelaka, Istvánháza, Magyarbükkös, Marosludas, Ludas-Telep, Kerelőszentpál, Udvarfalva, Marosvásárhely-Alsóváros, Kutyfalva, Radnót és Cserefalva fiatalajai találtak újra egymásra a Reménység együttes dalait énekelve. Sajnáltuk, hogy az együttes nem lehetett teljes létszámban jelen, de az ének azért ma is betöltötte a templomot. És hiszem, hogy nem csak a 86 éves magyardellői Nagy Ferenc bácsinak, hanem Istennek is tetszett a fiatalokkal teli templom. Szemléletes volt, ahogyan a helyi ifisek előadták az „Isten tortája” című rövid jelenetet, amely arra figyelmeztetett, hogy Istentől kapott időnk, képességeink és egész létünk „tortáját” mennyire helytelenül is szétoszthatjuk, úgy hogy végül mindenkinek jut, csak éppen annak nem, akit legjobban megilletne, aki az „ajtó előtt áll” és úriemberként vár, zörget, hogy megnyissuk neki az ajtót. A májusi idő kék ege alatt a játékra csoportok indultak a faluba, megkeresni azokat a „stációkat” ahol teljesíteni kellett valamilyen ügyességi feladatot, majd a vándorút végén a kultúrotthonban Éltető Noémi játékvezető kihirdette az eredményt. A narancssárga csoport nyert, majd a piros követte őket ügyességben. Aztán a szeretetvendégség következett. És lejárt ez az alkalom, is, mint ahogy lejárt eddig minden alkalom az életünkből. Eddig. De reménykedünk, hogy lesz tovább is, ha a „Gazdának” tetszik a dolog. A házigazdáknak viszont köszönet, mindenért. A szervezésért, a szendvicsekért és azért, hogy egy kis gyülekezet vendégül látta ifjú századunkat. És akkor még egy mondat a jövendőről. 2011, július 24, Csekelaka. Most ez az az alkalom, amelyre várni fogunk, hogy majd ezt is „múltba helyezve” Isten dicsőségét gyarapítsuk.

SZL.

2011-05-29

Hálaadó Ünnepségre Készülve...