Nőszövetségi Konferencia 2012 május 12 - KUTYFALVA
Időben kicsit távolodni akartam a hétvégétől, ezért írok csak most, négy nappal később arról, amit a szombati Nőszövetségi Körzeti Konferencián átélhettem. Itt, a "mi" templomunkban.
A sok gondolat közül - amelyek ott vannak emlékeimben e konferenciáról - nehezen tudnám meghatározni, hogy melyik lenne legalkalmasabb kezdő mondtatnak. Talán az, amelyet úgymond kapott a konferencia a vendégek részéről, akik a régió gyülekezeteiből eljöttek lelkipásztoraikkal vagy tiszteletes asszonyaik kíséretében. Jó volt látni, hogy szinte egy személy sem férne már be kis kutyfalvi templomunkba, és mindennek végeztével a búcsú szavai között hallani az elismerő szavakat a szervezésért, az egész napért, amelyet együtt élhettünk át.
Persze, elképzelhető, hogy a kívülálló számára minden a "helyén" valónak látszott, de csak a kutyfalvi asszonyok, a presbiterek és a gondnok, azok akik előkészítették ezt az alkalmat, tudják és élték át a január óta tartó szervezés hullámzásait, kérdéseit és megoldásait. Mint ahogy a kaleidoszkóp egyetlen mozdulattal elfordítva más képet rajzol, úgy lehetne összerakni, körüljárni, forgatni e nap emlék-morzsáit is, hogy megmaradjon valami abból, amit nem csak az elkészült fotók adathalmaza öriz, hanem mindaz, amit e minden érzékelőnél finomabb "műszer" - a lelkünk érzett ezen a napon. Péter Júlia marosszentannai lelkésznő szavai mögött az öszinteséget és a lelkesedést éreztem. "Örült, a filippi börtönör, hogy hitt az Úrnak" - s láttam, hallottam, éreztem, hogy miközben ezt mondja, ő is örül, hogy egy ilyen asszonyseregnek tehet szívből jövő biszonyságot az ő Istenének szeretetéről.
Az Ifi-találkozókról ismert udvarfalvi Reménység együttes két tagja is hangulatot adott az énekekhez, jó volt a könnyedebb dallamokra még az új énekeket is együtt énekelve dícsérni az Örökkévalót. Házigazdaként örömmel láttam hogy tele van a templom, még akkor is, ha tudtam, hogy ez egy rendkívüli alkalom.
Imreh István Zoltán lelkész kollégám Mákófalváról érkezett előadást tartani az "Öröm"-ről. Figyelmet lebilincselő stílusával magával ragadta a hallgatóságát, és néha-néha az "öröm" hangjai is felhangzottak egy-egy humoros megjegyzése nyomán. Felszabadult hangulatú, ám mégis komoly üzenetet hordozó előadása elgondolkodtatott sokunkat arról, hogy hogyan "örülünk Istennek és egymásnak" a mindennapokban.
Helytörténeti ismertető közben jutott eszembe, hogy őseink, ha most látnak bennünket valahonnan egy "másik" világból, bizonyára örülnek, hogy egykori templomukban "Élet" és öröm van...
Szövérffi Melinda nőszövetségi elnöknő örömmel hirdethette ki, hogy megvan már a következő helyszín, Magyarózd vállalta el a következő év e szép alkalmának megszervezését.
Kicsit elfordítva az emlékek kaleidoszkópját, a kultúrotthon felé menetelő sokaságot mutatja az emlék-kép. Majd az előző nap kicsomagolt székek és asztalok első vendégeként - hiszen maga a kultúotthon is annyira új, hogy még itt ott dolgoznak az építésén - 160 személyt látok magam előtt az asztalok körül.
Szövérffi Melinda megyei Nőszövetségi Elnöknő köszönetet mondott a helyi polgármesternek - Suta Ilia-nak és feleségének, akik jelenlétükkel és sok segítségükkel tisztelték meg e konferenciát. És persze köszönetet mondott azoknak is, akik ott voltak amikor szükség volt rájuk, a szervezőknek, és azoknak, akik imádsággal is benne voltak - testestől, lelkestől - eme alkalom előkészítésében.
(SZL)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése