Híd nélkül de együtt...

Ifi-találkozó Oláhdellőn - 2012 május 20.

Kutyfalvi lányok Oláhdellőn

Oláhdellő egy olyan falu, amelybe ha el akarsz jutni, előbb el kell gondolkodnod, hogy hogyan is kelsz majd át a "folyón"... Mert a Maros "ott van", s át kell mennie annak, aki keleti, déli, vagy északi oldalról közeledve -  Oláhdellő csendjét szeretné értékelni. Észak felől meg ritkán jön valaki, hiszen félreeső vidék az a táj.

Így volt ez, mindaddig, amíg "modern" korunk velejárójaként el nem készült a HÍD. Azért nagybetűvel, mert annyira sokat számít azoknak, akik járnak e faluból/faluba. A hid tehát megszületett, ám hiába jártunk rajta át - szinte két éve már - megkönnyebbült sóhajjal emlékezve a régi "kompos" kalandokra, amelyeket azelőtt lehetetlen volt elkerülni. Ma már komp sincs, de a Maros ott van. Meg a híd, - amelyet épp most - "szigetelnek"... Lényeg az, hogy úgy van ott, hogy nincs. Használhatatlansága ellenére a tervezett Alsómarosmenti Ifi-találkozót nem "szigetelte" a híd pillanatnyi "hiánya" sem. Lezajlott. És nem voltunk kevesebben, mint más hónapokban. Székely Csilla Imola tiszteletes asszony megihletődve látta a szószékből, és később a fiatalokkal teli padsorok fölötti karzatra nézve, - hogy ott is "ülnek". Tele van az oláhdellői templom - talán először - többnyire tizenéves fiatalokkal. Hadd reméljük, hogy nem utoljára, hiszen jó volt ott lenni, és ami jó, azt szívesen ismétli meg az, aki egyszer már átélhette.

Demeter György gondnok szemében is láttam az örömöt, amikor sok odaadó munkájának és szorgalmának eredményeképpen - minden a helyén volt amikor kellett. És ott voltak a dellőiek is. "Hej..., Hatvan esztendővel ezelőtt - tiszteletes úr - mi is voltunk ilyen fiatalok" - hallottam elhangzani a fiatal sereget békésen szemlélő idősek padjáról.

együtt...

Volt aki a Magyardellői kompot használta, volt aki gyalog jött át a "hídon" (úgy szabad volt) de legtöbben a Marosorbó-i köves út hullámain át érkeztek. Marosludas, Bogát, Magyarózd, Magyarbükkös, Búzásbesenyő, Ludastelep, Kutyfalva, Oláhdellő, Gerendkeresztúr, Csekelaka és Káposztásszentmiklós fiataljai hallgatták és énekelték az udvarfalvi Reménység három tagja által vezetett énekeket. A kétszáznegyven szendvics elfogyasztásából kb. 90 személyre lehet gondolni, talán kicsit többen lehettünk. Müller Lóránd marosvásárhelyi lelkész vette át a szót az éneklés percei után, a köszöntőt mondó házigazdától. Mikrofon nélkül is érthető volt a legtávolabbi karzaton is, hiszen onnan hallgatva tudom, hogy Dávid 15 éves várakozása és a templomépítés vágyának szeretfoszlása, nem volt könnyen feldolgozható próba.

"...van-e köztetek aki nemrég töltötte a 15-öt?"

Mégis - megjutalmazta ellenségének utódját Méfibósetet, mert jó "szemüvegen" át nézett rá... Nem a bosszúállás sötét (nap)szemüvegén, hanem a tisztánlátást segítő "korrekciós", (látásjavító) szemüvegen át. Végül teremtőnk hasonló kegyelmes tekintetével segített szembenézni az áhitat, mikor végkicsengésképpen Krisztust ilyen "szemüveg"-hez hasonlítva, az Atya kegyelmét érzékeltette, aki rajta és az ő áldozatán át tekint rám...és rád.

Müller Lóránd marosvásárhelyi lelkész - előadás közben

A szünetben a szendvicsek elfogyasztására és beszélgetésre nyílt lehetőség, és a kutyfalvi ifisek által kiosztott név-táblák szerint kezdődhetett a játék. A templomban, a "léghajó" szellemi próbája, majd kint a gyümölcsfák lombjaitól felszabdalt napfénycsíkok között a "sokkezű-négylábúak" versenye, meg az "ananász-banán" vetélkedő és más játékok.

Szünetben...

érvelni kell, hogy a léghajóban maradhass...:)

négy láb elég kell hogy legyen a szaladáshoz...

kör közepén...

Mit írhatnék még, hogy a múló idő ellen írhassam? Hiszen lehet, hogy feledésbe merül ez a most olyan élénken élő alkalom, és még a facebook-on megjelenő képei is az adat-milliárdok rengetegébe süllyednek sokunk idő-vonalán, de mégis - alkalom volt, melyen "jó volt ott lenni" - mondták a lelkész kollégák és a fiatalok.

sok autó, sok résztvevő...

Nem lehet említés nélkül hagyni e mindösze alig 80 lelket számláló, nagyjából idősekből álló gyülekezet vendégszeretetét, rugalmasságát, hogy egy időben tőle oly távoli nemzedék felé is ilyen vendégszeretetet tanúsított. A kutyfalvi fiatalok erre a napra oláhdellőiekké válva segédkeztek a dellőieknek, akik aznap reggeltől-estig a tiszteletes asszonnyal voltak és szerveztek. A híd hiánya ellenére híd volt két nemzedék között ezen a szép délutánon, melyért - nem a szokásos zárszavak kényszeréből írva - Istené legyen a dicsőség.

SZL.