Ifjúsági találkozó - Kutyfalván

Mezőzáhi emlék-kép

Amikor leírok egy szót, valamit magamból adok. Abból, ami megérintett, ami hatott rám, ami átalakított, mert emlékké válva nyomot hagyott bennem. Egy fénykép – napjainkban - akkor keletkezik, amikor egy pillanat digitális jelekké alakulva elektronikus emlékként marad meg. Ma 2012 szeptemberének utolsó napján – a „szeptemberi bágyadt búcsúzónál” – Mezőzáh kék ege alatt a békés délutánba alázatosan belesimuló kis református templom vidám énekléstől volt hangos. Alsó-maros menti ifjúsági találkozó, ahogyan már megszoktuk, s mégis, mindig várva-vártan, új emlék-forrásokkal. Mert most még közeli emlék, amit az éjszaka csendjében magamból előhívok…

                Egyetlen szó is válasz lenne arra a kérdésre, hogy: milyen volt? Áldott. Mégis álljon itt néhány részlet, abból, ahogyan bennem megmaradt. Lakó Jenő helybéli lelkész és a mezőzáhi ifisek fogadták az érkezőket. Búzásbesenyő, Magyardellő, Kutyfalva, Marosludas, Ludastelep, Mezőbodon, Galambod, Udvarfalva valamint Nyárádszentbenedek fiataljai töltötték meg a kis, felújított mezőségi templomot. De a felsorolás talán nem is teljes, lehet, hogy még voltak máshonnan érkezettek is a 74 fiatal között…

Az udvarfalvi „Reménység” mint e találkozók „alapértelmezett” zenekara ismét elérte azt a hatást, hogy a fiatalokkal együtt, - mi, lelkipásztorok is - felállva, tapsolva énekeltünk Istennek. Jakab István galambodi lp. kolléga bevezető áhítatában Dánielről és társairól beszélt. Finom allegóriát vont az egykori babiloni fogoly-fiúk és a mai fiatalság helyzete között, amikor szemléletesen fejezte ki, hogy Dánielék nem kértek semmiből, ami a pogányság részeként „babiloni” eredetű eledel volt, Isten mégis csodát tett velük, mert így is szebbek lettek, mint a „jól táplált” babiloni ifjak. Az üzenet, amelyről hiszem, hogy lelki fényképként maradt meg sok fiatal lelkében – ez volt: Ha Isten mellé mersz állni, (kiállni, minden helyzetben, mindenhol  akkor Ő is melléd áll, és számíthatsz csodáira. Mert nem is az „eledel” a fontos, hanem az engedelmesség, és a szándék, amellyel Istent választod.

A szünet után Csenteri Levente nyárádszentbenedeki lelkész tartotta meg szemléletes előadását arról, hogy hogyan lehet Isten mércéje szerint – helyesen – szórakozni egy mai fiatalnak. Szórakozni kell, mert teremtettségünk és emberi mivoltunk része, de épp az különbözteti meg „Isten gyermekeit” a „világ fiaitól” ahogyan szórakoznak. A kivetített ábrák és szövegek mind ezzel kapcsolatosan próbálták közelebb hozni a mondanivalót a tinik seregéhez. De újat mondott az idősebb nemzedéknek is, akik közül néhányan bent maradtak a templomban, mint mezőzáhi gyülekezeti tagok, vagy mint mi, lelkipásztorok. Az előadást követően enni és inni hívtak a házigazdák, a közeli kultúrotthonba. A szendvicsek és sütemények, üdítők és egyéb finomságok elfogyasztása után játékra került sor a tekintélyes méretű mezőzáhi kultúrteremben. A csapatokra osztott 70 fiatal az ügyességi játékok és a verseny izgalmait és vidámságát élte át a visszhangzó teremben, miközben kint, a lágy hajlatú mezőségi dombokról lassan alálopakodott a szeptemberi alkonyat. A játékok után visszatérve a templomba, még énekeltünk. Jólesően, szívből, Istennek. És együtt voltunk, amíg indulni kellett kinek-kinek, a távolság szerint, ahonnan érkeztünk. Fényképek is készültek. Nem csak azért, hogy majd „lájkolni” tudjuk egymás képét a facebook oldalainkon, hanem azért, hogy hálát érezzünk majd egykor, ha rájuk nézünk. Ott voltunk, egy pillanatra megállt az idő, majd indult tovább velünk az „égi szekér”. Mert az autók kerekei is Isten gondviselő kezében forogtak, miközben távolodtunk e szép délutántól. Egy ilyen alkalmat nem elég megköszönni, magunkkal kell vinnünk ajándékait a sulis hétköznapokba, a nehéz percekbe, az örömbe és a bánatba is. És a reménységet, hogy újra találkozunk, hogy még lesz hasonló alkalom.

Rám ezek hatottak, ezek érintettek meg, ezek alakítottak a mai napban. Emlékké válva, ezek hagytak nyomot bennem, és a fényképek, melyekre pillantva - emlékezem majd. Köszönettel Isten és a mezőzáhiak felé.

Székely Levente, kutyfalvi lp.

Vasárnap Torockón

Gyülekezetünk fiatalabb asszonyai közül tizenöten, Székely Csilla Imola tiszteletes asszony vezetésével, -  egy vidám vasárnapot töltöttek el ma - Torockón. Az unitárius istentisztelet és az ebéd, valamint a torockó nevezetességének számító Székely-kő (részleges) megmászása közben a közösség és a vidám percek örömét átélve gazdagodtak felejthetetlen emlékekkel. (SZL)

Az érkezés...

Csoportkép a "főtéren"

A vendégház tornácán ebéd táján...

Ez a hegy megmászható!!!

Csak így tovább....

Magasabban..., kevesebben :)

Ötön a "csúcson" (4+ a fotós Kis Tünde)

Ugyanaz, más "fényképésszel"

A jutalom: a látvány

Megbeszélés - nők egymás közt...:)

Egy férfi azért volt - a soför...:)

Vakációs Biblia Napok 2012

Mezőségi látkép

2012 július 29 - Ifi-találkozó Mezőméhesen

Elindultunk. Ludasnál rátérve a telepi útra, előttünk a "Mezőség" kopár dombjai - tova Sármástól Ludasig tikkadtan hullámzó néma tenger, melyet letepert a júliusi délután forrósága. Egy-egy ezüstösen csillanó tó, melyek színe hol az ibolyakék égboltot, hol a csillogó napfényt, hol a záhi és tóháti dombok láncolatát tükrözte. Valamikor tavak és járhatatlan mocsarak vidéke volt - írja róla a mezőség eme tájába gyökerezett egykori Wass Albert, aki egy emberi gonoszság által elrontott világ száműzöttjeként mindig visszavágyva e gyerekkori tájra, tán éppen elérhetetlensége miatt, szerintem legszebben jellemzi a mezőséget.

 

"Ha minden szent életre kél..."

 Mezőméhes. Az alsó-marosmenti körzet ifjúsági találkozójának júliusra kijelölt helyszíneként már régen várt nappá tette a nyár forróságában születő és elhaló napjaink között e mait. Nem voltunk olyan sokan, mint máskor, de a kis mezőméhesi templomban azért zengett a dal. Három olyan helységből nem jött a szokásos csapat, amelyek létszámban tán a legtöbbet jelentették e havi alkalmaknak. Búzásbesenyő, Ludastelep Marosbogát, de Magyardellő és Kerelőszentpál fiataljai sem a szokásos lélekszámban képviseltették magukat. Tehetetlenségünkben a lelkészeik nyári teendőinek, vagy épp e maival egybeeső programjának számlájára írtuk hiányzásukat.

Reménység -az énekesnővel :) - Imolával.

Az udvarfalvi Reménység és a "B-man" keresztyén rapp együttes viszont ott volt, és énekeivel Isten dicsőítésére szólította a mintegy 60 fiatalt, akik Magyarbükkösről, Kutyfalváról, Marosludasról, Mezőbodonból, s a fent említett helyekről jöttek. Az éneket a Filippi 4:4 felolvasása követte, majd a helybéli lelkipásztor Kovács Szabó Levente igemagyarázatát hallgattuk.

B-Man

Az örömről szólt, mégpedig arról az örömről, amit nem az élet mulandó dolgai, hanem Istennel való viszonyunk eredményezhet. Ezek után B-man keresztyén rapp együttes dalai szolgáltak bizonyságtételként a mintegy 50 fiatal előtt. Nem voltunk annyian, mint más találkozókon, de ezt is le kell írni, mert a hitelesség éppen abban gyökerezik, amikor a fény mellett az árnyékos napokat is leírjuk. Mindennek ellenére a hangulat a megszokottá válhatott a zenészeknek és szolgálattevőknek köszönhetően.

A forró nyári estében megnyúló árnyékunk türelmesen megvárta, míg beszélgetések és találkozások közepette elfogyasztjuk a mezőméhesi gyülekezet által felkínált szendvicseket és üdítőket, majd indulni kezdtek a csoportok lelkipásztoraik vezetésével - haza. Haza, ahová a fent említett "mezőség szülöttje" annyit vágyott hiába. Mi elindulhattunk. Ki-ki az otthona felé. Vagy a mezőség más, közeli tájaira, vagy az öreg Maros zöldeskék szalagján túl, mely úgy osztja meg a learatott gabonatáblák tarlóját mint lányok aranyhaját a szalag... Augusztusban nem találkozunk, de várjuk újra az őszt, szeptember 30-át, és az új találkozást a Mezőség lágy dombjaival és csillogó tavaival. Mezőzáhon, ha Isten éltet - találkozunk! (SZL)

Forró délután Gerendkeresztúron

Ifi-találkozó —2012 június 24

Miből látható, ha él az egyház? Az első legfontosabb életjel a lélegzetvétel. Utána a mozgás. Tudják ezt az orvosok is, hogy az élettelen test nem tesz magától semmit. Az élettelen egyház sem tesz magától semmit. Ezért öröm, ha olyan alkalmakról hallhatunk, amelyekben nem kényszerből, hanem önként láthatjuk együtt Isten népének tagjait. Két autóval indultunk a forró délutánban Gerendkeresztúr felé. Az ősi templom falán emléktábla hirdeti, hogy évszázadosak a falai. Most éppen javításra szorulnak, vakolat kívül belül leverve róluk, de mindez nem zavarta a gyülekező fiatalokat.

Az első percek a gerendkeresztúri templomban...

Jöttek, a megszokott helyekről, lelkészeikkel, vezetőjükkel, személyautókkal és kisbuszokkal egyaránt. Marosludas, Bogát, Magyarózd, Magyarbükkös, Búzásbesenyő, Ludastelep, Kutyfalva, Gerendkeresztúr, Csekelaka valamint Radnót ifisei töltötték meg a templomot. Rátoni Csaba lelkipásztor köszöntő szavai után a gyülekezet tagjai felé fordulva kérdezte, hogy volt-e még e templomban ennyi fiatal? Hát nem volt, de reméljük, hogy ezután lesz még ilyen alkalom, hiszen Gerendkeresztúron most már van lelkész és így ez a gyülekezet is bekapcsolódhatott a havi találkozók szervezésébe.  A bevezető áhítatot Lőrincz János Marosvásárhely X, Kövesdomb-i gyülekezet lelkipásztora tartotta.

Lőrincz János MVH X. Kövesdombi lp. igemagyarázat közben.

Egy kérdéssel kezdte: „Hól vagyunk?” És válaszképpen nem (csak) a gerendkeresztúri templomot fogadta el, sokkal inkább arról szólt a bibliai bevezető, hogy milyen fontos a lelki életben is, hogy „hól vagyok” Milyen a  helyzetem az Istennel? Mennyire tartom távol vagy mennyire engedem közel életem dolgaihoz. Imre István mákófalvi lelkész előadása meglepő figyelmet kapott a fiatalok részéről. Igaz, hogy az előadásmód is kifejezetten a tinik világához igazodott, de úgy hogy közben a marosvásárhelyi Kövesdombi gyülekezetből érkezett nagyobb fiatalok és a lelkészek, felnőttek számára is tartalmazott mondanivalót. A „harcosok klubja” c. film kapcsán megfogalmazott jelmondatok sorra kerültek a kivetítő vászonra, mindegyik mellé számos életből vett példa és érdekes, vicces és mégis komoly tartalmat hordozó mondanivaló járt. Az előadás után a templomkertben zajlottak a játékok, majd a szendvicsek és üdítők elfogyasztása közben a beszélgetések, találkozások. Kutyfalváról Kocsis Sarolta, Kolcsár Anita, Barabás Katika, Jakab Ibolya, Nagy Noémi és Gyarmati Orsolya voltak, Kocsis Miklós segített a fiatalok szállításába a második autóval.(SZL) 

Játék a templomkertben

                 

Híd nélkül de együtt...

Ifi-találkozó Oláhdellőn - 2012 május 20.

Kutyfalvi lányok Oláhdellőn

Oláhdellő egy olyan falu, amelybe ha el akarsz jutni, előbb el kell gondolkodnod, hogy hogyan is kelsz majd át a "folyón"... Mert a Maros "ott van", s át kell mennie annak, aki keleti, déli, vagy északi oldalról közeledve -  Oláhdellő csendjét szeretné értékelni. Észak felől meg ritkán jön valaki, hiszen félreeső vidék az a táj.

Így volt ez, mindaddig, amíg "modern" korunk velejárójaként el nem készült a HÍD. Azért nagybetűvel, mert annyira sokat számít azoknak, akik járnak e faluból/faluba. A hid tehát megszületett, ám hiába jártunk rajta át - szinte két éve már - megkönnyebbült sóhajjal emlékezve a régi "kompos" kalandokra, amelyeket azelőtt lehetetlen volt elkerülni. Ma már komp sincs, de a Maros ott van. Meg a híd, - amelyet épp most - "szigetelnek"... Lényeg az, hogy úgy van ott, hogy nincs. Használhatatlansága ellenére a tervezett Alsómarosmenti Ifi-találkozót nem "szigetelte" a híd pillanatnyi "hiánya" sem. Lezajlott. És nem voltunk kevesebben, mint más hónapokban. Székely Csilla Imola tiszteletes asszony megihletődve látta a szószékből, és később a fiatalokkal teli padsorok fölötti karzatra nézve, - hogy ott is "ülnek". Tele van az oláhdellői templom - talán először - többnyire tizenéves fiatalokkal. Hadd reméljük, hogy nem utoljára, hiszen jó volt ott lenni, és ami jó, azt szívesen ismétli meg az, aki egyszer már átélhette.

Demeter György gondnok szemében is láttam az örömöt, amikor sok odaadó munkájának és szorgalmának eredményeképpen - minden a helyén volt amikor kellett. És ott voltak a dellőiek is. "Hej..., Hatvan esztendővel ezelőtt - tiszteletes úr - mi is voltunk ilyen fiatalok" - hallottam elhangzani a fiatal sereget békésen szemlélő idősek padjáról.

együtt...

Volt aki a Magyardellői kompot használta, volt aki gyalog jött át a "hídon" (úgy szabad volt) de legtöbben a Marosorbó-i köves út hullámain át érkeztek. Marosludas, Bogát, Magyarózd, Magyarbükkös, Búzásbesenyő, Ludastelep, Kutyfalva, Oláhdellő, Gerendkeresztúr, Csekelaka és Káposztásszentmiklós fiataljai hallgatták és énekelték az udvarfalvi Reménység három tagja által vezetett énekeket. A kétszáznegyven szendvics elfogyasztásából kb. 90 személyre lehet gondolni, talán kicsit többen lehettünk. Müller Lóránd marosvásárhelyi lelkész vette át a szót az éneklés percei után, a köszöntőt mondó házigazdától. Mikrofon nélkül is érthető volt a legtávolabbi karzaton is, hiszen onnan hallgatva tudom, hogy Dávid 15 éves várakozása és a templomépítés vágyának szeretfoszlása, nem volt könnyen feldolgozható próba.

"...van-e köztetek aki nemrég töltötte a 15-öt?"

Mégis - megjutalmazta ellenségének utódját Méfibósetet, mert jó "szemüvegen" át nézett rá... Nem a bosszúállás sötét (nap)szemüvegén, hanem a tisztánlátást segítő "korrekciós", (látásjavító) szemüvegen át. Végül teremtőnk hasonló kegyelmes tekintetével segített szembenézni az áhitat, mikor végkicsengésképpen Krisztust ilyen "szemüveg"-hez hasonlítva, az Atya kegyelmét érzékeltette, aki rajta és az ő áldozatán át tekint rám...és rád.

Müller Lóránd marosvásárhelyi lelkész - előadás közben

A szünetben a szendvicsek elfogyasztására és beszélgetésre nyílt lehetőség, és a kutyfalvi ifisek által kiosztott név-táblák szerint kezdődhetett a játék. A templomban, a "léghajó" szellemi próbája, majd kint a gyümölcsfák lombjaitól felszabdalt napfénycsíkok között a "sokkezű-négylábúak" versenye, meg az "ananász-banán" vetélkedő és más játékok.

Szünetben...

érvelni kell, hogy a léghajóban maradhass...:)

négy láb elég kell hogy legyen a szaladáshoz...

kör közepén...

Mit írhatnék még, hogy a múló idő ellen írhassam? Hiszen lehet, hogy feledésbe merül ez a most olyan élénken élő alkalom, és még a facebook-on megjelenő képei is az adat-milliárdok rengetegébe süllyednek sokunk idő-vonalán, de mégis - alkalom volt, melyen "jó volt ott lenni" - mondták a lelkész kollégák és a fiatalok.

sok autó, sok résztvevő...

Nem lehet említés nélkül hagyni e mindösze alig 80 lelket számláló, nagyjából idősekből álló gyülekezet vendégszeretetét, rugalmasságát, hogy egy időben tőle oly távoli nemzedék felé is ilyen vendégszeretetet tanúsított. A kutyfalvi fiatalok erre a napra oláhdellőiekké válva segédkeztek a dellőieknek, akik aznap reggeltől-estig a tiszteletes asszonnyal voltak és szerveztek. A híd hiánya ellenére híd volt két nemzedék között ezen a szép délutánon, melyért - nem a szokásos zárszavak kényszeréből írva - Istené legyen a dicsőség.

SZL.

Emlék-morzsák egy szombati napról...

Nőszövetségi Konferencia 2012 május 12 - KUTYFALVA

Időben kicsit távolodni akartam a hétvégétől, ezért írok csak most, négy nappal később arról, amit a szombati Nőszövetségi Körzeti Konferencián átélhettem. Itt, a "mi" templomunkban.

A sok gondolat közül - amelyek ott vannak emlékeimben e konferenciáról - nehezen tudnám meghatározni, hogy melyik lenne legalkalmasabb kezdő mondtatnak. Talán az, amelyet úgymond kapott a konferencia a vendégek részéről, akik a régió gyülekezeteiből eljöttek lelkipásztoraikkal vagy tiszteletes asszonyaik kíséretében. Jó volt látni, hogy szinte egy személy sem férne már be kis kutyfalvi templomunkba, és mindennek végeztével a búcsú szavai között hallani az elismerő szavakat a szervezésért, az egész napért, amelyet együtt élhettünk át.

Persze, elképzelhető, hogy a kívülálló számára minden a "helyén" valónak látszott, de csak a kutyfalvi asszonyok, a presbiterek és a gondnok, azok akik előkészítették ezt az alkalmat, tudják és élték át a január óta tartó szervezés hullámzásait, kérdéseit és megoldásait. Mint ahogy a kaleidoszkóp egyetlen mozdulattal elfordítva más képet rajzol, úgy lehetne összerakni, körüljárni, forgatni e nap emlék-morzsáit is, hogy megmaradjon valami abból, amit nem csak az elkészült fotók adathalmaza öriz, hanem mindaz, amit e minden érzékelőnél finomabb "műszer" - a lelkünk érzett ezen a napon. Péter Júlia marosszentannai lelkésznő szavai mögött az öszinteséget és a lelkesedést éreztem. "Örült, a filippi börtönör, hogy hitt az Úrnak" - s láttam, hallottam, éreztem, hogy miközben ezt mondja, ő is örül, hogy egy ilyen asszonyseregnek tehet szívből jövő biszonyságot az ő Istenének szeretetéről.

Az Ifi-találkozókról ismert udvarfalvi Reménység együttes két tagja is hangulatot adott az énekekhez, jó volt a könnyedebb dallamokra még az új énekeket is együtt énekelve dícsérni az Örökkévalót. Házigazdaként örömmel láttam hogy tele van a templom, még akkor is, ha tudtam, hogy ez egy rendkívüli alkalom.

Imreh István Zoltán lelkész kollégám Mákófalváról érkezett előadást tartani az "Öröm"-ről. Figyelmet lebilincselő stílusával magával ragadta a hallgatóságát, és néha-néha az "öröm" hangjai is felhangzottak egy-egy humoros megjegyzése nyomán. Felszabadult hangulatú, ám mégis komoly üzenetet hordozó előadása elgondolkodtatott sokunkat arról, hogy hogyan "örülünk Istennek és egymásnak" a mindennapokban.

Helytörténeti ismertető közben jutott eszembe, hogy őseink, ha most látnak bennünket valahonnan egy "másik" világból, bizonyára örülnek, hogy egykori templomukban "Élet" és öröm van...

Szövérffi Melinda nőszövetségi elnöknő örömmel hirdethette ki, hogy megvan már a következő helyszín, Magyarózd vállalta el a következő év e szép alkalmának megszervezését.

Kicsit elfordítva az emlékek kaleidoszkópját, a kultúrotthon felé menetelő sokaságot mutatja az emlék-kép. Majd az előző nap kicsomagolt székek és asztalok első vendégeként - hiszen maga a kultúotthon is annyira új, hogy még itt ott dolgoznak az építésén - 160 személyt látok magam előtt az asztalok körül.

Szövérffi Melinda megyei Nőszövetségi Elnöknő köszönetet mondott a helyi polgármesternek - Suta Ilia-nak és feleségének, akik jelenlétükkel és sok segítségükkel tisztelték meg e konferenciát. És persze köszönetet mondott azoknak is, akik ott voltak amikor szükség volt rájuk, a szervezőknek, és azoknak, akik imádsággal is benne voltak - testestől, lelkestől - eme alkalom előkészítésében.

(SZL)

Közösség és munka

...készülünk a Körzeti Nőszövetségi Konferenciára...

Az alkalmak, amelyeknek szervezésére vállalkozunk, akarva akaratlanul összekötnek bennünket. Ez a megszervezendő konferencia első "ajándéka", amelyet átélhettek Kutyfalva Nőszövetségének asszonyai, miközben a templomkerítés-festés, tányér-mosás, vagy a kultúrotthon kitakarítása és előkészítése közben a közösen vállalt feladatra összegyűltek, eredményes munkára.

Kerítés alapjának meszelése közben - 2012 május 9.

két oldalról - egyszerre, hogy hamarább menjen,...:)

Tányérok előkészítése, mosása a parókia udvarán 2012 május 10

Besenyői délután, avagy „Egymás terhét hordozni?” Galata 6: 1-5

Az egyik csoport - játék közben

Márton Előd lelkész igemagyarázat közben

Templomkert és játékosok

Az Ifjúsági istentisztelet új dobosa - Barabás Katika

A neveknek varázsa van. A települések neveinek pedig külön hatalma arra, hogy „idő-utazásban”részesítsék a halandót. Búzásbesenyő nevében a meleg nyári szél érlelte gabonafejek és az ősmagyar eredet hangulata fonódik össze egyetlen névvé, amely ma az évszázadok távolából közel jött 82 fiatalhoz. És hozzánk - szervező lelkipásztorokhoz és gyülekezeti tagokhoz. Mer ott voltunk ma, az Alsó-marosmenti  Ifjúsági istentisztelet résztvevőiként . A bolondos áprilisi időt meghazudtoló nyári meleg ölelgette a fiatalokkal teli lépcsősor tetején álló református templomot. Bent a FIKE-BAND ifjúsági együttes játszott az új IKE énekeskönyv énekeit kísérve. Nem tudom, hogy mikor telt el az idő olyan hamar, de egyszer csak az igeolvasás percébe csöppentünk. Márton Előd IKE-utazótitkár, ifjúsági lelkész szavai közvetlenek és otthonosak voltak, amikor a Galáciabeliekhez írott levél kapcsán az egymás terhének hordozásáról beszélt. Figyelmesen hallgattam, hiszen személyes és megrázó élet-eseményekkel átszőtt beszédével figyelmet ébresztett a 9 gyülekezetből érkezett fiatalokban. Az istentisztelet után szavakkal is bemutatkozott a FIKE-BAND minden tagja. Mint „új” dobost, a  zenészek között a Kutyfalvi Barabás Katikát is köszöntötte ma  a „gyülekezet”, hiszen az énekek nagy részénél ő ült a doboknál… És a féléve elkezdett dob-iskola eredményeképpen -  nem ült tétlenül, sem hiába, szívvel-lélekkel átélve az énekek ritmusát.  Az énekeket követte a négy csoportba osztott társaság játéka, melyet a FIKÉ-sek szerveztek. Az alkony felé hajló napfényben, a templom és a gyülekezeti ház kertjéből időnkét felharsanó nevetés a játékszervezők sikerét és a jókedvet bizonyította. Még néhány ének, és máris itt az utolsó perc, amikor indulni kell – ki a templomból, vissza otthonaink felé, életünk megszokott keretei közé. De jó hinni azt, hogy másképpen, mint 4 órával ezelőtt… Nem lehet mértékegységgel meghatározni, sem fogalmakkal körülzárni azt, hogy kinek milyen lelki gazdagodást jelentett a mai nap, de éreztem, hogy Búzásbesenyő főutcája örül, amikor évszázados ívén seregnyi fiatal vonul a Leány-kút felé, a kultúrházba. Ott a kedvesség kötényébe öltözve hozták elénk a virslit, teát és süteményeket a besenyői ifisek, mint otthonosan mozgó házigazdák. Simon Levente lelkész kolléga és Gyöngyi tiszteletes asszony odaadását, a fiatalok szervezőkészségét kihasználva fogyasztottuk el a vacsorát, majd távozni kezdtek a csoportok…  Bomlottak a kapcsolatok, amelyek már évek óta szövődnek e gyülekezetek fiataljai között. De csak úgy bomlottak, mint ahogy este aludni tér az ember, és reméli, hogy új napra virradva – újra találkozik a világgal. Mi is reménységgel kívántunk egymásnak viszontlátást, 2012. május 20-ára, Oláhdellőre. A Jakabi feltételek mellett – természetesen… „Ha az Úr akarja és élünk” (Jak. 4:15) Aztán összezárult mögöttünk a besenyői völgy hazafelé vezető útja  - frissen megmunkált  tavaszi föld és virágzó fák illatával búcsúzva a lemenő Nap fényétől.

(SZL)